~5.rész~

Hellóka!!!

Hát itt az 5-ös. Reméljük elnyeri a tetszéseteket! Bocs.hogy nem tegnap raktuk fel. Jó olvasást! és Még egy: OSSZÁTOK A BLOGOT !!!! puszika: Laura és Noémi

Leültünk mi is az asztalhoz. Lianne intett, hogy szedjünk, mi pedig szettünk az ételből. Mindenki néma csendben elvett, és egyáltalán nem néztünk egymásra. A kínos csended végül Cortez törte meg.

- És...úgy látom, a kicsik jönnek be leginkább!-nézett rám eszméletlenül helyesebb, és egyben a legidegesítőbb mosollyal. Én erre nem tudtam mit mondani.

-Cortez! Légyszíves!- szólt rá Mich.

-Mer mért ne? Azt mondok amit akarok!-és akkor  már nem bírtam enni. Letettem a villát és ültem, az asztalnál pedig izzott a levegő. Újra vitázni kezdtek. Daniel befogta a fülét
-Rendben Cortez! Holnap z orvosnál kezdünk!-szólt Mich.
-Mi??? Dehogy megyek én orvoshoz!-szólt Cortez röhögve. - Minek?? Semmi bajom nincs! 
-De Cortez !!! Titokban drogozol ??? Ez neked semmi???- itt tört ki Lianne-ből a zokogás... Már nem bírta tovább... Borzasztó lehetett egy anyának.
-Na jól van ! Az egyik bőg, a másik ordít ,a harmadik fogja a fülét ,a negyedik meg kikezd az öcsémmel !- szólt mérgesen Cortez. Felállt és én is felálltam .
-Nem akarok beleszólni, mert nem az én dolgom,de nem beszélhetsz így a szüleiddel, és a családoddal se senkivel!!!- kiabáltam már én is . Eszméletlen ! 
*Cortez szemszöge*
Furcsa, de én sem értem, hogy most mi a **** van...Ez a csaj...megjelenik is és minden borul. Jó nem mondom, elég csinos. És valami megmagyarázhatatlan érzést éreztem. Nem, nem tudom, de mintha hatással lenne rám...de most tényleg azt akarják, hogy szokjak le?Na nee. 
Az asztalnál, a szék előtt állva, gondolataimat a kérdő tekintetek zavarták meg. Körbenéztem, és lassan elsétáltam.
Jó dolog a drog, de lehet, hogy tényleg nem éri meg. De miért is kéne leszoknom??? 17 vagyok, hagy csináljak már amit akarok. Két érzéssel magamban, futottam le a lépcsőn, végig a csented utcánkon, majd kiléptem a zajos New York-ba. Csak sétáltam...nem is tudtam, hogy hol vagyok. Gondolkoztam, közben rágyújottam egy cigire.Hangos lépteket hallottam,megálltam és megfordultam.
- Várj!!!-kiabálta az a lány, aki mostantól a mindennapjaim része lesz...-Miért csinálod ezt?-állt meg mellettem és egy oszlopba kapaszkodva fújta ki magát. Én csak néztem őt, majd a járó-kelőket...átnéztem az út másik oldalán lévő parkba...majd a cigire..vajon melyik a jobb élet??? Nem tudom, de egy mélyet szívtam a cigiből, és eldobtam.-Figyelj! Nem akarom, hogy miattam legyen máshogy, vagy esetleg rosszabb. De ha nem szoksz le meghalhatsz...-mondta, én meg erősen gondolkodni kezdtem. Nem tehetem ezt, lehet hogy nem. Ránéztem.
-Mondd mit lehetne tenni, he??? Egy drogos senki vagyok most már. És ezen már sajnos nem nagyon lehet változtatni. Érted??-mélyen a szemembe nézett.
-Nem Cortez!! Éppen ez az az idő amikor még lehet rajta változtatni...Tudom, most azt hiszed, hogy én csak egy lány vagyok, aki. Bele akar szólni az életedbe, de mostantól veletek élek!!! És olyan lehetsz nekem mit a bátyám. Nem akarom ezt.-mondta és szinte már sírt. Nem tudom, hogy került ide...azt sem hogy mit akar..de igaza van.- Ha elmész az orvoshoz, egyszerűbb lesz leszokni, és hidd el, sikerülni fog.-mondta bátorítóan, és megfogta a vállam...lehet, hogy igaza van, teljes mértékben!!!