~3. rész~

Sziasztok!!!
Hát...3.rész...remélem tetszeni fog nektek! A kommentek meg voltak facebook-on szóval, de arra kérnénk titeket, hogy mostantól ide írjatok. És akkor 3 után lesz új rész. Kb mindig, így délután. Jó olvasást! Puszi: Laura és Noémi





*1 hét múlva*
Egy hét alatt teljesen megismertem a családot. Lianne és Daniel minden napjukat ott töltötték nálam, és lelket próbáltak belém önteni. Michael eközben a papírokat intézte, és a bíróságra járt. A per megoldódott azzal, hogy ezentúl náluk élhetek. Nagyon kedves család, bár egy dolog volt, amitől meglepődtem. Cortez nevű fiuk egyszer sem látogatott meg, és még csak beszélni sem beszéltek róla...Hmm már kíváncsi vagyok már rá. Ma hazamehetek, és végre megismerhetem.
Lianne 11-re jött értem. Feljött a szobámba, ahol már pakolásztam.Köszönt, és a kezembe nyomott egy szatyrot.
-Ezt nem kellett volna.-vettem ki egy csodálatos ruhát a szatyorból.

Abby ruhája

-Ez a legkevesebb-mondta Lianne- Most pedig, hadd lássam, vedd fel!- Felvettem és... eszméletlenül tetszett, de igazság szerint. nem értettem mire ez a nagy felhajtás.
-Gyönyörű vagy.-Mondta Lianne és átölelt.
Lementünk, leadtuk a papírokat a recepciónál és Lianne-el kiléptünk a kórház ajtaján. Jó érzés volt látni a virágokat, a bokrokat az eget, és mindent amitől elzártak a kórház fehér falai. Odaértünk a kocsihoz, és bepattantunk.
-Jövőhéten iskola. Beírattunk téged oda, ahová a fiúk is járnak, persze ha nem gond.
-Nem- mondtam halkan. Abban az iskolában, ahova eddig jártam sosem voltak, úgy igazi barátaim. Nem fog senki sem hiányozni. Egy 10 perces út után megérkeztünk. A házuk gyönyörű volt. 

A ház

Egy emeletes, kertes ház. Én is ilyenben laktam eddig.Amikor beléptünk az épületbe, egy tágas nappaliba érkeztünk.

- Cortez!-Szólt kedvesen Lianne, de senki sem válaszolt.-Gyere- nézett rám mosolyogva majd felvezetett a lépcsőn. Féltem mert nem tudtam mire számítsak! Mit értettek azon, hogy problémás? Vajon helyes, vagy nem?

Lianne bekopogott az ajtón, de nem nyitotta ki senki. Nyitogatni kezdte, de be volt zárva.

-Cortez!!!-Lianne egyre idegesebben kiáltotta a nevét, én pedig tehetetlenül álltam mellette  és az ujjaimat tördeltem. Lianne elrohant én pedig semmittevésemben nézelődni kezdtem. Pár pillanat múlva újra megjelent, És egy kulcs volt a kezében. Mérgesen fordította a zárba a kulcsot, majd lassan kinyitotta az ajtót. Elindult befelé, én pedig követtem. Amikor beléptünk, Cortez idegesen pattant fel az asztaltól, majd egy papír darabot dobott rá. Felénk nézett, és én pedig mélyen belenéztem a kék szemébe. Kezén legalább tíz tetoválás volt. Eléggé helyes, de kicsit züllöttnek ítéltem a külseje alapján.

-Cortez, mi az az asztalodon?- Lianne az asztalhoz lépett, és felemelte a papírokat. A papír alatt pedig...