~2.rész~

Sziasztoook!!!
Meghoztuk a 2. részt is. Nagyon reméljük tetszeni fog. Ha lehetséges minél többször osszátok meg facebookon, és jelöljetek + szóljatok a többieknek, hogy olvassák!!! És vagy itt vagy fb.-on írjatok megjegyzést. 3 komi után új rész. Puszilunk titeket: Laura és Noémi




-Most hova fogok menni?-ordítottam kétségbe esetten és a zokogást nem bírtam abbahagyni.- A nagyszüleim Magyarországon laknak, és nagyon betegesek.Nem tartjuk a kapcsolatot. Oda nem költözhetek. Csak eggyel több gond lenne.- a férfi nyugtatgatni próbált. Simogatta az arcom, én pedig csak bámultam ki az ablakon a nagy New York-ba. 

Az orvos ebben a pillanatban toppant be

-Abby, nagyon sajnálom, de mivel nincs senki hozzátartozó akihez költözhetnél, és még kiskorú vagy. Így a gyógyulásod után egy árvaházba kell küldenünk téged.

-Neee, nem-nem. Azt nem akarom. Csak van valami más megoldás. Árvaház...?!-ráztam a fejem. Árvaház semmiféle képpen nem jöhet szóba.

-NEM!!! Én csináltam mindezt, én is fogom valamennyire megoldani.Szerintem nem lenne rossz ötlet ha nálunk lakna Abby.-nézett rám óvatosan. Nekem egy pillanatra felcsillant a szemem,de szembe jutott, hogy egy idegen házában nem érezném nagyon jól magam.

- Van két fiam, és egy feleségem, Lianne. És én Michael vagyok.-nyújtotta a karját ,és én pedig gyenge kezemmel megragadtam és megráztam. A jelenlegi állapotomban, ő volt azaz ember akit legjobban ismertem. Igen ő volt az aki...de, ős is emberből van, hibázhat, akkor is ha ez a hiba életekbe kerül. Nem tudok mást tenni, bármennyire is akarok. Felejtenem kell, új életet kezdeni.

-Köszönöm-mondtam félénken- nem is tudja mennyit segít ezzel nekem.

-De Abby, tudom-mondta és szemében láttam, a sajnálatot.Aztán valami eszébe jutott.-Fel is hívom Lianne-t, hogy jöjjön el a fiúkkal.-

Tudom, egy épeszű ember utálná azt a családot, aki ilyet tesz vele, és lehet, hogy akkor én nem vagyok az eszemnél, de mást nem látok előttem. Nem szeretnék a múltba turkálni, ami megtörtént az megtörtént. Változtatni úgysem tudok, sírással meg, semmi nem lesz megoldva. Éppen ezért csak bólintottam,Michael pedig már hívta is a családját.Nemsokkal később egy csinos nő, és egy aranyos kisfiú lépett be az ajtón.

Daniel

Lianne

A fiú odarohant Mich-hoz és szorosan megölelte, a nő pedig egy csókot adott a szájára. A család! hát..egy ilyen szép  idill pillanat után szerintem őrjöngeni szoktak az árvák, de én nem tettem. A kisfiú hozzám is odajött és megölelt, én pedig viszonoztam.

- Szijja Abby!-nézett fel rám, csillogó, nagy szemekkel.

-Szia...-itt megálltam, nem is tudom a nevét. Mich rögtön kisegített

-Daniel...

- Daniel-ismételtem meg,és mosolyogva néztem rá, aztán eszembe jutott valami.- és...és a másik fiú?- néztem Lianne-re és Michael-ra kérdőn. Összenéztek, majd Lianne sóhajtott egyet.

-Cortez...-itt megállt. Láttam szemében a gondterheltséget.

-Cortez kissé problémás.-fejezte be a mondatot Michael. Lianne szemében pedig egy könnycsepp gyűlt össze.