Új rész..jó..nem volt kommi..de sokan jelezték, hogy nem tudnak írni..mindegy...azért itt a 4....reméljük tetszeni fog. Jó olvasást..meg minden! Pusszi: Laura és Noémi
-Cortez...ugye nem?-Kérdezte csalódottan, a fiú pedig elindult kifelé a szobából.-Állj csak meg! Azt hiszed ennyivel elintézted? Most hívom az apádat! Nem elég,hogy teletetováltattad magad, cigizel, bulizni jársz...és ki tudja mi mást csinálsz még.- mondta és hangja megcsuklott, zokogni kezdett. Borzalmas volt látni.- mi hülyék...pedig megengedtük neked.-Cortez csak széttárta a kezét és röhögött. Még szemtelen is. Nem tudtam mit mondani. Ez a fiú teljesen tönkreteszi magát. Lianne sírása, Cortez jóízű nevetése közben én tehetetlenül ácsorogtam a szoba közepén és a ruha szélét szorongattam, mikor betorpant Daniel és Mich, aki nagyon ideges volt. Dan odalépett hozzám , és kezemet megragadva kihúzott a szobából. Lianne is utánunk jött, könnyes szemét törölgetve.
- Bocsánat Abby, nem akartunk így "bemutatkozni". Ő sem volt mindig ilyen.-mondta és az én új szobám felé vezetett-Na de ne is törődj vele, ez nem a te problémád, viszont ez a szoba a tiéd.- a Cortez melletti szobát kaptam meg. Beléptünk és egy lila színű, szép helységbe. Borzasztó volt hallani a falakon átszűrődő kiabálást.
- Bocsánat, én most megyek-mondta Lianne, majd otthagyott Daniel-el.
-Abby, mi történik már megint?- kérdezte, és leültünk az ágyra.
-Cortez, egy csúnya dolgot csinált ha majd kicsit nagyobb leszel majd megérted. De ki fognak békülni a szüleiddel, hidd el- mondtam szomorúan, majd megsimítottam a fejét. Tudtam, hogy ez nem így lesz, de nyugtatni akartam.
- Nem!!! Cortez nem fog változni. 14 éves korába nagyon összeveszett anyuékkal. A barátaival bulizni járt, és elkezdett cigizni is, és erről az elején mi nem is tudtunk. Előtte mindig felnéztem rá, jó tanuló volt, rendes, kedves volt mindenkivel. Most meg eddig fajultak a dolgok...-nem folytatta a mondatot egy könnycsepp folyt végig az arcán, ő pedig letörölte. Előre nézett.- Van vagy 15 tetkója...és most még drogozik is...miért Abby?- nézett fel rám és sírni kezdett. Válaszolni én sem tudtam...csak szorosan magamhoz húztam.
- Nyugi Dan, megoldjuk, segítek. Holnap elvisszük az orvoshoz.- mondtam, majd Lianne hangjára lettünk figyelmesek, aki ebéd miatt hívott minket. Elindultunk lefelé a lépcsőn, és beléptünk az ebédlőbe. Az asztalnál ült már Lianne, Michael...és Cortez(!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése